Igaz-e, hogy ha “zené”-ről beszélek, hangfalak jutnak az eszébe?
Valószínűleg igen.
Ugyanis manapság, ha rendezvény, ünnepség, koncert megrendezésén fáradozik valaki, annak az elvárásnak igyekszik megfelelni, hogy minél komolyabb legyen a “hangosítás”, mert ez adja meg a rendezvény rangját.
Mert a rendezvényért felelős személy a tapasztalatai alapján úgy érzi, hogy vendégei megbecsülésnek fogják venni, ha nagy színpadot, sok nagy hangfalat, és a nézőtér közepére fölállított keverőállást fognak találni megérkezésükkor. (Érdekes, hogy az egyre nagyobb keverőállások épp arra a helyre kerülnek, ahol a természetes akusztika a legjobb, elfoglalván a helyet attól a néhány vendégtől, akinek “még megvan a természet adta hallása”.)
Azt még senki sem vizsgálta meg tudományosan – legalábbis tudomásom szerint -, hogy a vendégek szemében a technika valóban emeli-e a rendezvény “értékét”.
Azt állítom – várva az ellenérveket! -, hogy az esetek jelentős mértékében a “hangosítás” rontja a hallhatóságot, és a hangok élvezetét is.
Ön mit figyelt meg ezzel kapcsolatban?
hqcjjl