Egyértelműnek tűnik, mit értünk zenén, de feszegessük csak kicsit a kérdést!
Nem ismerek statisztikai adatokat, de tapasztalataim alapján úgy vélem, hogy ma a zenéről hangfalak jutnak az eszünkbe, s nem az a fajta “zene”, ami az elmúlt 100 000 évben zenének számított.
Mintha az a “zene” valami múzeumi tárgy, hagyományőrzők foglalatossága, vagy régészeti lelet volna. Valami, amit “már kinőttünk”, mint valami gyermekbetegséget. “Mi már annál fejlettebbek vagyunk!” felkiáltással félretettük, vagy tán már ki is dobtuk. S mára csak néhány megszállott “kultúr-régész” gyűjti a múzeumok számára a régi zenét.
Ja, és vannak, akik zeneiskolában tanulják a “zenét”, keményen gyakorolnak, mert vannak még zenetanárok, akiknek tanáraik még “zenéltek”. Hangfalak nélkül. Csak úgy. Meg néha esküvőn is, mert milyen egy esküvő zene nélkül? És egyéb ünnepi alkalmakkor is, mert az egyéb ünnep sem lehet meg zene nélkül.
Nos. A mai esküvők, a mai egyéb ünnepek alkalmak hogy vannak meg zenével, ill. zene nélkül? Mi a hasonlóság, és mi a különbség a két fajta zene között? A hangfalon szóló, és a hangfalat nélkülöző zene között?
Mitől zene a zene? Mi az, amire nem mondhatjuk rá, hogy zene?
Mi a zene? John Cage nappali -szoba- bútorokra írt műve, vagy az, amikor a másfél éves kisfiam mérgében a villával csapkodja az etetőszékét?
Zene-e az, ha egy számítógép szoftver vagy véletlenszerűség alapján hangokat szólaltat meg egy szintetizátoron? És ha ezek a hangok egy hegedű digitalizált hangjai? És ha Jose Carreras digitalizált hangjait szólaltatja meg a szintetizátor?
És az, amit a “primitív népek” csinálnak az ősi hangszereiken? Az zene?
Kérem, szóljon hozzá! Mit gondol Ön ezekről?